Bajor Étterem – ahol Habsburg Ottó is járt

Nagy Zsolt felvétele

»Olyan vendéglátóegység nyílt a minap a szolnoki Széchenyi lakótelepen (a posta mellett), amilyent eddig csak oda álmodtam. Bajor étteremnek hívják, ahova az aranyos, kedves társtulajdonos-főnökasszony, Vámos Istvánné várja a vendégeket délelőtt 11-től este 11-ig« – írta az Új Néplap 1992. augusztus 1-i számában a -molnár- névvel megnevezett riporter, majd megkérdezte, hogy mitől bajor ez az étterem: »A sörfőzés technológiája bajor. Ebben a szűretlen ászok sörben benne van az összes vitamin és hatóanyag. Erre a sörfajtára nem véletlenül mondják, hogy folyékony kenyér, olyan nagy a tápértéke. Az étlapba elég sok bajor specialitást iktattunk be, csinálunk méteres kolbászt, bajor fatányérost, főtt csülköt...«

Új Néplap, 1993. aug. 21. – Imre Lajos felvétele.

A Blazsek Gyöngyvér – Ferenczy-díjas szolnoki belsőépítész – által megálmodott belső berendezéssel kialakított étterem leghíresebb vendége Habsburg Ottó volt, aki 1993. augusztus 19-én magánjellegű látogatást tett az étteremben, ahol bejegyzést írt a vendégkönyvbe, s megjegyezte: olyan a sör, mintha egy München melletti kolostor főzdéjében készült volna.

A helyi lap később is többször hírelte a városrész nevezetességét: »Szolnokon egyedül itt főznek sört. Egy éve bajor technológiával a Jäger típusú készül. Tiszafüredről, egy sörfőző készülékeket gyártó kft.-től rendelték meg a berendezést. ... Sörfőző hengerek naponta 450 litert főznek. Jó ideig innen hordta egy belvárosi sörbár is a népszerű nedűt. Most a környező településekre szállítanak, és természetesen az étteremben is ezt szolgálják fel. Nem pasztőrözik, huszonegy nap érés után lehet értékesíteni. Tiszafüredről érkezik az alapanyag, s ott tanították be a sörfőző munkásokat is. A lágy, kellemes italt ízlelgetve megállapítható, hogy elsajátították a szakma titkait. A szolnoki ivóvízre panaszkodók számára talán fura lehet, hogy a sörfőzők elégedettek a sör egyik legfontosabb alkotóelemével. A tizenhárom és fél Balin-fokos sört folyamatosan ellenőrzi a minőségre kényes márkagazda.«

Új Néplap, 1993. aug. 3.

1993. június 30-án innen indult, s augusztus 2-án ide érkezett vissza Alpok-hódító útjáról öt kerékpáros fiatal. Júliusban (majd két évvel később) egy gyerekekből álló német tangóharmonika-együttes muzsikált az étterem előtt. Augusztusban a MOL Rt. rézfúvószenekara játszott a Bajor Étteremnél: a szabadtéri muzsikára  kíváncsi  közönség  polkákat, sramlizenét s operettmelódiákat hallgathatott. Novemberben a helyi Skanburger Autósport Club egy hangulatos vacsora ke­retében itt értékelte versenyzői teljesítményét. 1995-ben az „Állatkedvenceink tartása, gondozása, nevelése” című többnapos tanfolyamon gyermek-résztvevői itt kaptak ebédet és uzsonnát.

Bizonyára elmaradt azonban a várt nyereség, így 1997-ben már csak az étterem helyiségeinek el- vagy bérbeadását felajánló hirdetések szerepelnek a sajtóban.
Ennek ellenére 1998 májusában: »Ismeretlen tettesek betörtek ... a szolnoki Bajor étte­rembe, ahonnan italokat, édes­séget és váltópénzt vittek ma­gukkal, de a játékteremben lévő gépek perselyeit is kifosztották.« Ez az utolsó hír a Bajor Étteremről, de a záró szavakat olvasva bizton állíthatjuk, hogy ez a Bajor Étterem már nem AZ a Bajor Étterem volt...