Egy 1985-ös fafaragó-tábor alkotásai

»Szolnokon, a Széchenyi városrész „piros iskolájában” rendezett kéthetes nyári alkotótáborban nyolc fafaragó vett részt. Alkotásaikat – a hét mozgó játékot és az emlékoszlopot – egyik épülő játszóterén állították fel. Fotó: Hargitai«

Szolnok Megyei Néplap, 1985. júl. 4.

Fotó: Kósa Károly, 1995.

Fajátékok, valamint Domján Gyula az „Idős pár” című 

alkotása a Zengő Óvoda udvarán.

Az emlékoszlop helyéről és sorsáról lásd 

Az egykori András-oszlop című bejegyzést!

Képes hír 1978-ból

A kép bal fele

Az egész kép - TKL felvétele

A kép jobboldala

„Élet a város formálódó új lakótelepén, a Széchenyin, ahol a tíz- és négyemeletes házak sokféle típusú és területű lakásaiban már közel kétezren élnek. Az idén elkezdődik a telep körzeti orvosi rendelőjének építése, az ideiglenes ABC helyére új, korszerű üzlet kerül majd, s az V. ötéves terv végéig elkészül a lakótelep bölcsődéje, óvodája és iskolája.”

Szolnok Megyei Néplap, 1978. márc. 26.

A képes hírt n.p. juttatta el hozzám. Köszönet érte.

A Kisgyep bombázása 1944-ben

A Kisgyep 1944. június 2-án

»A II. világháború pusztításai és 1944. nyarának angolszász bombázásai nagyrészt eltörölték a föld színéről ezt a külvárosi lakónegyedet is. A hitleri csapatok fő utánpótlási vonalai vasúti csomópontjának számító Szolnok 1944. június 2-án szőnyeg-bombázást kapott. Reggel fél kilenckor a „légi veszély” jelzés után nyomban „légi riadót” jeleztek a felüvöltő szirénák, s a magasban bombázó kötelékek mély, döngő hangjától volt terhes a levegő. A felderítő gépek ködcsíkjai nyomában megcsillantak az alumíniumtestű légierődök. Idelent megdermedt az élet, pincékbe, rögtönzött árkokba, bunkerokba, falak tövébe, fák lombjai alá igyekeztek az emberek. A meg-megújuló bombázási hullámok a Kisgyep fölé érve kezdték kioldani bombaterhüket és a vasúti pályaudvar környéke egészen a MÁV műhelyig szenvedett súlyos károkat. 
A „légi veszély elmúlt” jelzés után rokonok, testvérek, barátok, ismerősök rohantak a pusztulás színhelyére, segíteni. [...] A mentés nehezen indult. Tehetetlenek voltak a városi szervek. Víz sehol, de segítő kéz akadt. Ismerősök, ismeretlenek segítettek a mentésben, ami – mint később kitűnt – még a Kisgyep területén is rengeteg munkát adott. Kis földszintes házak, viskók tűntek el a föld színéről. A Nyúl utcában és a Nyúl utca mellékközben majdnem minden második ház. Még szerencse, hogy lakóik egy része, gyerekek, felnőttek a Zagyva-part füzeseiben, gödreiben találtak menedéket. Szükséglakásról, orvosról, élelemről kellett gondoskodni. Segíteni, akin lehet, de gyorsan. Aki – mint magam is – részt vett a munkában, soha nem felejti el.«

Kaposvári Gyula (Új Kalendár. Szolnok, 1987.)

Szolnok bombázása 1944. június 2-án, bal alsó sarokban a MÁV-sportpálya, a legsűrűbb füst- és porfelhő a vasútállomás fölött - a kép forrása: 461st.org

Szolnokot bombázó angolszász repülőgép 1944-ben, a Kisgyepet "takarva" - a kép forrása: fortepen.hu (részlet)

A víztorony (2)

Az előző víztornyos bejegyzésből kiderült, hogy a Széchenyi városrész biztonságos vízellátását biztosító építmény négy éve készülőben volt. 1985 derekán már joggal reménykedhettek a környék lakói, hiszen májusban a Magyar Hírlap, augusztusban a Népszava és az Esti Hírlap is a közeli átadást hírelte.

Szolnok Megyei Néplap, 1985. aug. 15. - Dede Géza fotója

A helyi lap képes tudósításai is reménykeltőek voltak.

Szolnok Megyei Néplap, 1985. szept. 18. - Dede Géza fotója

Ezek után azt várnánk, hogy az 1985. év végén öles hírekkel, hatalmas fényképekkel számol be a sajtó az üzembe helyezésről. Ilyet azonban nem sikerült fellelnem a következő évben sem. Pedig a torony valamikor mégis elkészült.

Fotó: Kósa Károly, 2003.11.28.

A víztorony (1)

Mint egy régebbi bejegyzésben láthattuk, eredetileg a lakótelep közepén, egy toronyház tetejére terveztek víztornyot. Az elképzelések változása következtében a toronyház építése is elmaradt, az egyre növekvő fogyasztás (és a 10 emeletnyi magasság) azonban megkövetelte a város északi részén is egy nagyobb kapacitású víztorony létét. Az építkezés 1981 májusában kezdődött, s a torony törzse hamarosan el is készült. Ezután azonban sokáig semmi látványos dolog nem történt.

Fotó: Tarpai Zoltán - Szolnok Megyei Néplap, 1985. márc. 20.

Egy 1985 márciusi képes hír szerint ekkor a 3 ezer köbméter víz befogadására alkalmas kehely építésén dolgoztak.

Szolnok Megyei Néplap, 1985. júl. 23.

„Június közepére készült el előregyártott elemekből a kehely külső része, ez zsaluként is szolgált a 30 centiméteres vízálló belső szerkezet betonozásakor. [...] Most a kehely fedőszerkezetét betonozzák, és augusztus közepére várható az emelés megkezdése. Legalább két hétig tart, amíg a kehely 65 méter magasságban lévő végső helyére kerül – az időjárás persze jelentősen lassíthatja ezt a munkát. A felemelés után a kehelyt rögzítik, a törzs és a kehely gépészeti berendezéseit összekötik, és elvégzik a födém szigetelését. Legkésőbb az év végére a város vízhálózatára kötik az új tornyot” – nyilatkozta júliusban Kádár Zoltán, a beruházás lebonyolításával megbízott Szolnokterv igazgatója.