2011. november 25., péntek

A lakótelep tervezése (1968)





"A Zagyva jobb partján, a vasútvonaltól északra fekvő un. kisgyepi terület azon részén, mely a jelenleg családi házakkal sűrűn beépített területhez csatlakozik, átlagosan két-három szintes, társasházi akciók keretében beépülő lakóterületet kell feltételezni. Ezen a területen feltételezhetően 10.000 fő helyezhető el." (43. oldal)

"Kisgyepen a meglévő földszintes családiházak (kistelkes) fenntartása és kiegészítése révén 3.130 fő, az itt kiépítendő 2-3 átlag szintes, telkes, magánerőből finanszírozandó lakóterületen 11.210 fő népesség, az egész területen együttvéve 14.440 fő telepíthető le." (93. oldal)


Az (egymásnak némileg ellentmondó) idézetek és a képek forrása az alábbi kiadvány:

2011. november 12., szombat

A lakótelep tervezése (1969)

"[...] Mi indokolja a Kisgyep-Széchenyi lakótelep építését?
[...] az igen nagy volumenű lakásberuházások ellenére a város lakásszámának emelkedése messze az igények mögött maradt. Parancsoló szükségszerűségként jelentkezett olyan lakásépítési területek feltárása és előkészítése, ahol szanálással nem, vagy csak igen csekély mértékben kellett számolni.
A szóba jöhető területek közül – gazdaságossági számítások alapján – a választás a Kisgyep területére esett.
Már 1969-ben készült a kisgyepi lakótelepre részletes rendezési terv és a IV. ötéves tervben szerepelt a lakótelep építésének megkezdése. [...]

Forrás: Magossányi József: A Kisgyep-Széchenyi lakótelep és szerepe a város fejlesztésében. (Szolnoki közélet, 1975/I. 33–37. oldal)

A fenti kép forrása: Szolnok 25 éve. Adatok Szolnok város fejlődéséhez I. Szolnok, 1969.
A lenti kép forrása: Szolnok kisgyep program javaslat. Bp. 1970.

2011. szeptember 20., kedd

Régi házak a Nyúl utcában (1.)

Archív fotó, 1978. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár.

Az előző bejegyzésben láttuk, hogy milyen házakat talált 1941-ben a Kisgyepre látogató Móricz Zsigmond. A Széchenyi Lakótelep építése érdekében szükségessé vált 1978-ban néhány Nyúl utcai, ill. Nyúl utca mellékközi épület lebontása. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár őriz olyan iratokat, melyek rövid leírást adnak eme házikók koráról, méretéről, anyagáról, állapotáról. Szerencsére az itt látható fényképeket is mellékelték az iratokhoz. Ezekből kitűnik, hogy nem sokban különböztek az 1941-es állapottól.

Archív fotó, 1978. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár.

A 9214. helyrajzi számon két épület állt. Az egyik akkor 45 éves, alapozás nélküli vályogfalú, 18 m2 beépített alapterületű, 1 konyhából és 1 szobából álló hajópadlós volt. A másik 15 éves, ugyanolyan falazatú, 42,8 m2 alapterületű, 2 szobából és 2 konyhából álló hajópadlós, ill. döngölt föld és simított beton padlózatú volt. (Az egyetlen komfortot a villanyáram jelentette.)

Archív fotó, 1978. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár.

Az iratok a lakók nevét és számát nem közlik. A fényképek készítője ismeretlen.

2011. augusztus 28., vasárnap

Móricz Zsigmond a Kisgyepen

A nagy magyar író gyakran jött Szolnokra. 1941. szeptember 3-án – pontosan hetven évvel ezelőtt! – a Kisgyepre, az 1920-as évek közepén felparcellázott városszéli legelőre is ellátogatott, s így emlékezett meg a látottakról: „nyolcvan ilyen ház van valami százötven holdnyi mezőn szétszórva. Mindenütt van gyerek elég. Legtöbb helyen éppen be voltak zárva, mert a szülők távol voltak, s a gyerekek nagyon aprók. Hát ilyenkor az az úzus, hogy rájuk zárják az ajtót, hogy kárt ne tegyenek magukban”.


Nagy Istvánt otthon találta Móricz. Beszélgetésüket fénykép is megörökítette, melyen szorgalmasan jegyzetel az író. (Egy 1932. évi jegyzék szerint a Nyúl utca 8/a alatti ház tulajdonosa Nagy István volt.)


Egy másik háznál is otthon volt a gazda. Lapja, a Kelet Népe egyik téli számában írta később Móricz: „egy csizmás kis magyar állított be hozzám, s azt mondta: Maga volt nálam, látta, milyen nehéz dolgom van. Azért jöttem, beszéljen a polgármesterünkkel, csináljanak valamit, mert ez nem embernek való. Nem ismertem meg az embert. Dehogy nem – mondta – még cukrot osztogatott a gyerekeknek. Ott volt a házamba a Kisgyepen. Erre felismertem. Bujdosó volt, Bujdosó-Baranyi, akinek nyolc élő gyermeke van. Mikor ott jártam s néztem ezeket a kisházakat, ő vitte el az első díjat, mert nyolc gyerekével egy kétszer-három négyszögméteres szobában lakott. Tízen háltak egy hatszögméteres helyiségben. Négyen az ágyon, hatan a földre terített szalmán... Azt mondta Bujdosó: Tudja, azért kerestem ki magát, hogy ki lehetett az, aki olyan gavallérosan megmondta az igazat a városi uraknak? Hát ha megmondta, most csináljon is valamit, mert így nem megy. Két gyermekem már hetek óta nem járhat iskolába, mert nincs cipőjük, pedig szeretném ha tanulnának. Mert ha tanulnak, akkor lehet belőlük valami. Ha meg nem tanulnak, az lesz mind, ami én vagyok."

Hogy mit válaszolt erre Móricz, azt elolvashatják honlapomon.
(A fényképeket a Jászkunság című folyóirat 1956. évi 3-4. száma közölte.)